A gitár

A kedden induló VOLT, valamint az azt követő Heineken Balaton Sound és Sziget fesztiválokon a látogatók idén első alkalommal minden árusnál és vendéglátóhelyen használhatják az érintés nélküli PayPass kártyájukat, órájukat, matricájukat.A mai értelemben vett klasszikus gitár a XIX. század folyamán nyerte el a mai formáját, elsősorban spanyol hangszerkészítők munkájának eredményeként. Alapvető különbség a többi gitárféléhez képest, hogy húrjai nem fémből hanem régebben bélből, manapság szintetikus nylonszerü anyagból készülnek. A fogólapja is kissé szélesebb fémhúros “társainál”.

A játékmódra jellemző, hogy a játékos ülő helyzetben szólaltatja meg ezt a hangszert. A pengetés a jobbkéz négy ujjának körmével és nem pengetővel történik, így a ritmikus akkordjáték mellett lehetőség van a többszólamú dallamjátékra is. A húrok hangolása E-A-d-g-h-e tiszta kvart távolságra vannak egymástól (kivéve a g-h húrok nagy terc hangközét). Az E-A-d húrok fémszállal vannak körbetekerve így erősebb felhangdús basszushangot képesek produkálni.

A történelem folyamán sok változáson ment keresztül ez a gitár típus, és igazából csak a 18-19. században kezdi elfoglalni helyét a klasszikus zeneirodalomban . A XX. század kétségkívül legjelentősebb gitármüvésze Andrés Segovia akinek tán leginkább köszönhető, hogy a gitár a többi hangszer mellett elfoglalta az őt megillető helyet. A gitár fontos szerepet játszott a XX. század második felében kialakult új könnyűzenei irányzatok térhódításánál is,  hozzájárulva a gitár népszerűségének töretlen fejlődéséhez.

A legjelentősebb klasszikus gitáros zeneszerzők és előadóművészek:

    • Dionisio Aguado (1784–1849)
    • Julián Arcas (1832–1882)
    • Luigi Boccherini (1743–1805)
    • Matteo Carcassi (1792–1853)
    • Ferdinando Carulli (1770–1841)
    • Napoléon Coste (1806–1883)
    • Anton Diabelli (1781–1858)
    • Mauro Giuliani (1781–1829)
    • Luigi Legnani (1790–1877)
    • Antonio Gimeniz Manjon (1866–1919)
    • Johann Kaspar Mertz (1806–1856)
    • Fernando Sor (1778–1839)
    • Francisco Tárrega (1852–1909)
    • Marco Aurelio Zani de Ferranti (1800–1878)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*